A Biblia Múzeum (1092 Budapest, Ráday utca 28) legújabb időszakos kiállítását a Szentírás előtti tiszteletadás jegyében rendezte meg. A 2017. június 3-ig látható anyag „Most töredékes az ismeretünk” címmel azt mutatja be, hogy a Biblia milyen helyet foglalt el a 20. századi magyar képzőművészetben. A 26 magyar művész alkotásait felvonultató tárlat - festmények, grafikák és kisplasztikák - bizonyságot tesz arról, hogy a téma mennyire fontos volt abban a korban is, amelyet a történelem gyakran csak vérzivataros századnak nevez. Isten írott igéje azonban erőnek és vigasztalásnak bizonyulhat azok számára is, akik először így találkoznak az Ó- és Újszövetség embereivel, vagy magával a Könyvvel. A reformáció 500. évfordulóján pedig különösen fontos szerepet kap a Bibliáról való gondolkodásunk, amelynek nemzeti nyelvekre fordítását és a hívők kezébe adását – a könyvnyomtatásnak is köszönhetően – a reformáció indította el.
Szalay Lajos, Gulácsy Lajos, Bálint Endre, Derkovits Gyula, Tóth Menyhért, Udvardi Erzsébet, Kondor Béla, Molnár C. Pál vagy Egry József, Szőnyi István, Borsos Miklós, Karátson Gábor neve is azt mutatja, hogy a legkiválóbbakat is mélyen foglalkoztatta a Szentírás. Köszönet illeti azokat a gyűjteményeket, múzeumokat, magángyűjteményeket, amelyeknek jóvoltából, a kulturális tárca anyagi támogatásával a kiállítás megvalósulhatott. A „Most töredékes az ismeretünk” kiállítást március 9-én Bogárdi Szabó István püspök nyitotta meg. Megnyitó beszédét az alábbiakban adjuk közre.
(A Szerkesztőség)
szomszédom barátom testvérem
A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének Bibliamúzeuma (1092 Budapest, Ráday u. 28) folytatva kitűnő elképzelését, hogy a 20. századi magyar képzőművészet legjelesebb alkotóit megismertesse a nagyközönséggel, Udvardy Erzsébet, Borsos Miklós, Országh Lili, Bálint Endre és Egry József kiállítását követően, 2016. október 27-től 2017. január 29-ig Tóth Menyhért több mint 60 festményét, rajzát és néhány szobrát mutatja be.
Az 1980-ban elhunyt művész Tóth Menyhért vagy ahogyan szomszédai, barátai, családja és művésztársai nevezték: Menyus, „szomszédom barátom testvérem” című tárlata egyrészt méltón illeszkedik a korábban itt kiállított művészek és művek sorába, másrészt a rendezők az alkalmazott installációval, a művészről megjelent monográfiák bemutatásával is arra törekedtek, hogy a látogató belépjen abba a világba, amelyben Tóth Menyhért élt és alkotott. Ő volt az, akinek szinte minden megkésve, vagy későn érkezett az életébe, az elismerés, a díjak, a kiállítások, a házasság, ugyanakkor küzdelmei, az alföldi, szegényes világban létezés volt mégis az eredője mindannak amivel ma úgy találkozunk, mint őserő, eredetiség, különleges és egyetemes művészi nagyság.
A gondosan válogatott anyagért köszönet illeti a budapesti Pesterzsébeti Múzeumot, a szegedi Móra Ferenc Múzeumot és több magángyűjtőt, akik rendelkezésre bocsátották a kiállított alkotásokat. Méltó katalógus is készült. A kiállítást D. Udvary Ildikó művészettörténész és Bogárdi Szabó István református püspök nyitotta meg. Megnyitó beszédeiket alább adjuk közre.
(- A Szerkesztőség)